2005. május 21., szombat

1:10

Tanári szakdogám elöszava, hátha valakit érint vagy megérint. Ja, és nem blogolok mert nincs intim helyszín hozzá. Ha lesz, akkor lesz.

 

Előszó[1]

Ez az előszó talán nem is található meg a tartalomjegyzékben. Ennek igen egyszerű oka: véleményem szerint szakdolgozatba nem való. Ám a téma nagysága és összetettsége igencsak magával ragadott, és hogy utat találjak jelen írásomig, alkotó stratégiámat újra kellett fogalmazzam. A dolgozat és a dolgozat készítésének kapcsolatát remélem érthetően pozícionálja következő pár sorom.

Dolgozatom jelenben zajló, politikai jellegű témát dolgoz föl. Jelenben zajló és politikai. Két olyan körülmény, mely a történelem folyamán minden vizsgálati módszert determinált. Az objektív esemény objektív vizsgálata a jelenre nézve nehezen értelmezhető, mert a hozzá kapcsolódó, belőle kiinduló okozatok, kimenetelek és tapasztalatok csak feltevések és következtetések lehetnek – ez az idő dimenziójának sajátosságából fakad. A tényszerűséget kizárólag az idő múlása kristályosíthatja ki. A politika pedig (hazánk bulvárjellegű civódása kifogástalan példa) elfogulttá teszi az embert, akárcsak a család vagy a vallás. Írásom validitását mindemellett is megőrizni kívántam. Erre csupán egyetlen módszer kínálkozott. Minden irodalmi forrás szerzőjét, a publikáció mögöttes identitását illetve elhivatottságának irányát meg kellett ismerjem. Amennyiben bármiféle polarizáltságot véltem felfedezni gondolatmenetében, ismerteimet más irányultságú forrásokból egészítettem ki. A jobboldali horpadásokat balról kalapáltam, a szélsőségeknek megpróbáltam csendes medret találni, nyugodt vízfelszínen pedig örvényt kerestem. A csalhatatlan számadatok kapcsán emocionális momentumok is érdekeltek, a „levegőben lógó” eszméket és irányzatokat pedig igyekeztem a tények talajához kötni.

A dolgozatom érvényessége teljességgel a jelenhez van kötve. Ez a szűkös hasznosságérzet az első napokban elcsigázott, majd az idő haladtával egyre nagyobb kedvet és erőt adott. Napjaink boncolgatása az idő és a tér által kifeszített fémasztalon eleinte szélmalomharcnak tűnt, majd átalakult a megismerési folyamatok lenyűgöző megélésévé.

2005. május 19., csütörtök

18:53

Az amerikai John Francis Kavanaugh így fogalmaz:

"Tegyük fel, ön házasember, gyermekei vannak. Ha ön viszonylag elégedett életével, ha szívesen tölti idejét a gyermekeivel, játszik és beszélget velük, szereti a természetet, szeret üldögélni udva­rában vagy a háza előtt, ha szexuális élete viszonylag boldog, békésen elfogadja önmagát, kapcso­latai szilárdak, ha szeret magányosan imádkozni, ha egyszerűen csak szeret beszélgetni az embe­rekkel, meglátogatni őket és társalogni velük, ha szereti az egyszerű életet, ha nem érez semmi haj­lamot arra, hogy barátaival vagy szomszédjaival vetélkedjen - nos, akkor rendszerünk zsargonjával élve: miféle gazdasági haszon származik önből? Mindeddig egy fillért sem költött. Ha viszont ön boldogtalan, kiábrándult, ha gondban, zűrzavarban él, ha bizonytalan önmaga és kapcsolatai felől, ha nem talál örömöt családi vagy szexuális életében, ha képtelen egymagában vagy egyszerűen él­ni, akkor sok mindenre fog sóvárogni. Egyre többet fog akarni. Viselkedése nagyon is megfelel az állandó gazdasági növekedésre alapozott társadalmi rendszer számára. (...) [A gazdaság] átitat minden emberi cselekvést. Ezek szerint a bensőségesség és a boldogság gazdaságtana: az elköte­lezett szeretet nem különösebben jövedelmező. A fogadalomtételek gazdaságtana: a szegénység, a szüzesség és az engedelmesség nem gerjeszti túlzottan a gazdasági növekedést. Az ima és az egye­düllét gazdaságtana: pénzügyileg értéktelen. Média-propagandánk pedig épp eme attitűdöket gú­nyolja ki. Arra tanítanak bennünket, hogy legemberibb és legszemélyesebb tulajdonságaink lehe­tetlenség tárgyát képezik"

18:50

A szeretet művészetében Fromm rámutat, hogy a születéskori elszakadás után, az élet során a léte végességének és elkülönültségének tudatában levő ember alapvető cél­ja, hogy legyőzze ezt az elkülönültséget A problémára többféle szintű válasz adható. Az egyik, alacsony fejlettségi szintnek megfelelő megoldás a konformizmus: egy közösség­hez tartozás a hozzá való alkalmazkodással, az önálló élet és személyiség feladásával (a megmaradó különbségek felszínesek). Ilyen közösségként fogható fel a fogyasztói tár­sadalom is. Ezen az úton csak alacsonyfokú boldogságot lehet elérni; s ebben az olva­satban a fogyasztás is csak pótcselekvés és pótkielégülés – menekülés az igazi élet, a szeretet, a szabadság s az ezzel járó felelősség vállalása elől (Fromm 1993, 27. o.).

E szint jellemzőinek megfelelően az emberi kapcsolatok is felületesek, üresek; ide valóban találó a piac modellje, amelyen az emberek árucikké válnak, „személyiségkész­letüket” kívánják minél előnyösebben eladni, maximalizálva hasznukat. A hangsúly azon van: mit lehet a másiktól kapni (Fromm 1993, 112. o.).

A magasabb szintű válaszokat az emberi elkülönültség kihívására az alkotás, s végül a szeretet jelentik. Utóbbi jelentése Frommnál eltér a köznapi használatétól; a leg­komplexebb lelki fejlődési utat és magatartást jelöli, amely során az ember felvállalja és megosztja másokkal belső gazdagságát, önnön lényegét. Az élet kiteljesedését, mely so­rán az ember minél többet ad, annál gazdagabbá válik (itt már használhatatlan a piaci modell). Annak megértését és megélését, hogy adni nem áldozat, hanem maga a tökéle­tes boldogság (Fromm 1993, 34. o.).

2005. január 19., szerda

14:52

Nos, a vizsgaidőszakra pontot tettem. 3 tárgyból javítózom, hogy kitűnő lehessek. Kell valami húsos ösztöndíj utolsó félévemre. Jó lenne ikerblogolni, de nyilvános helyről nem megy. Voltun hétvégén Párkányban, előtte vizsgatemető buli, végén kórházzal - egyik tktársam dobott egy hátast a dunaparton és be kellett ölteni a fejét. Kiss Andris karmája átszállt rám. Bazeg, bezárják a HÖKöt. Le kell lépnem. Hát ez nem volt sok. :) LEsz otthon netem, a szerődést már mgkötöttem, utána zökkenőmentes leszek, legalábbis blogtechnológiai szempontból!

Na leékellek titeket.

Mihály

 

2004. december 15., szerda

15:20 - Magánblog

Lássuk. Új, egyéni tervek a középtávú jövőmre nézve. Úszás és egyéb hajnali sportok, edzőterem, heti két szolárium, napi 6 óra munka, 5 óra diplomaírás, februárra vadiúj nyelvvizsga, májusra két diploma. Kicsit sok, de kevesebbe kerül mint a vég nélküli ivás, amiből elegem lett kb. egy éve, azóta erőt gyűjtök és elég lelkiismeretfurdalást a motivációmhoz. Ezek már meg is volnának. Két hete élem az új világrendem, az egészség öröm, az önkontroll sikerélmény, a tiszta tudat nem oly spirituális és kreatív, de halleluja, van helyette sebesség és racionalitás. Ám nem bánnám ha lassan defaultba váltanának ezen készségeim, és level kettőbe lépnék. Anyám és apám szerint level 7 is lehetnék ennyi idős koromra, nekik fogalmuk sincs, hogy level 10 úgy, hogy néhány titkos küldetést is teljesítettem. No, azok mondjuk így is megvannak. Beszéltek a környezetemmel, és úgy vélik, rendben van az is, amit most csinálok, de szerintem nincs. Szerintem, ha 50 barátom körbeállna, legalább 45 és én köztem söröspohár lötyögne és huncutkodna, olajozná a kommunikáéciós csatornánkat. Kiváncsi vagyok, velük mi lesz. Lepusztult egy társadalmi értékrendben éltem jóravaló és szellemileg friss barátaimmal, ahol a pihenés, a jutalom, a virtus, a cél, az eszköz mind-mind a kocsma volt, és áldásos termékei. Uitta szerint annyira frusztráltak vagyunk, hogy hétvégén nincs más esélyünk, mint kiesni szeszek által a mókuskerékből. Ez igaz lehet. Hát, éldegélek így, aztán ha úgy ítélem meg hogy, a szociális hálózatom berogyása az antiszociális (nem iszom gyakran és sokat) viselkedésem miatt végérvényes és statizálódik, visszalépek. De szerintem megoldom én ezt így is. Veletek is van ilyen? Lehet, hogy rossz angolt fogtam ki? No, az meg egy kedves film.

Képzeld el egy idegenről, hogy pont olyan mint te, ugyanazt csinálja, reagál, viselkedik, tudja, alkalmazza. Jóban lennél vele? Jó fejnek gondolnád? Dolgoznál vele? Ideje lenne mindháromra igennel válaszolni, de nem hinném, hogy én ezt most őszintén tenném meg.

2004. december 2., csütörtök

14:18 - Baraka ikerblogja - sors

Ha a sors tényleg sors, és előre meg van írva, akkor most mit is kéne írnom? Hiszen írhatok bármit - az én sorsom ez. A sors innen nézve semmi, közeli ikertestvér, fej-fej mellett haladó énkép. De ne legyünk kérem ennyire szétszórtak, vegyük sorsunkat kezünkbe. Nézzük csak meg közelebbről. (Mennyi apró gondolati rekurzió, remélem ez csak a téma, nem pszichés probléma - bár az is a sors műve lenne - ú)

 A sors önmagábman nem létezik, a sors a világ összes változójának és függvényének azon halmaza, mely a sors tulajdonosát is érezhetően érinti. (Káoszelmélet - mindenugyemindent - ezt most csupaszítsuk le; így lett érezhetően érinti). Valamire azonban, mint fogalom, hasznos. Az emberfiának esélyt ad a versenyre magányában is, vagy jellemtől függően gúzsba köthet bármilyen idilli körülmények között. Az ember sorshoz fűződő viszonya a világhoz fűződő viszonya. A sors rejtett énkép az idő dimenziója nélkül. A sors ugyanakkor az ember érzékelésének a határán futó szürkületi zóna, a maga alá gyűrő tehetetlenség, vagy éppenséggel a logikusan még nem összeállt új, kedvező lehetőségek horizontja. A sors a követhetetlen szálak sötét doboza, ahol gondolatban egy huszárvágással összekötjük mindet és egy huncut bojttá tupírozva Isten képzelt kezébe adjuk. De a doboz nem doboz, csak fekete sík, és a szálak hátul jóval tovafutnak. És ha Isten meg is fogja valahol, az irdatlanul messze van. Szóval a felelősségünk a sorsunk kapcsán vélhetőleg jóval nagyobb, mint azt gondoljuk.

Máshonnan, vagy épp csak rövidebben:

Sors = Teljes világ mínusz az ember felfogóképessége.

A sors az irracionális valóság. A sors így logikai paradoxon, de ez legalább könnyen bebizonyítható.

A sors egyik lételeme, hogy az ember a tudományos axiómák mentén a világból igen pici részt hagyott meg magának vizsgálódásra.

A sors olyan mint a fekete macska. Jelkép, kendő, gyűjtőfogalom.

A sors olyan mint egy cippzár (tudom, hogy zippnek írják de így szeretem). Ahol már járt, bezár, ahol még nem, ott nyitott a világ (múlt kontra jövő). Ezt mindenki tudja. De ahol épp tart.. az most hogy áll? Ez csak a hozzáállásod válasza, pontban a függvényünk nem értelmezhető. De a hozzáállásod nagyon fontos. Gondolom, tudod miért. Amúgy ha már a zippzárnál tartunk. Nem a sors csípi be a szőrt, hanem a figyelmetlenség. A jövőd síkjai besűrűsödnek a jelened pontjába, és fonalféregként a múltba csorognak. Ha a jelened a kezedben tartod - a sorsod is jó helyen van.

 

 

13:00

Ez a pár perc. A feladatok aszimmetrikus ritmusa egyszerre motivált és zavart, hála égnek egybeolvadt már minden és akkora a sebesség, hogy valamiféle küszöbszámhoz érve most néha kiállok a fal mellé egy örvényáram közepére, Hejhó Lubickolók!, körülöttem mindenki hospitálási naplókat ír, minden apró betű hullámokat indít, ezen ömlenek a diploma felé, akárcsak én, a jövő Tanár Ura, de most blog. Mára van amúgy 50 (ötven!!!) napló, két esszé, hülyegyerek el ne vesszé, vissza kell lépjek a melóba gyerekek, blog most nem megy.

Majd írok máskor.

Talán csak annyit, aki idetéved: Néró agyvérzést kapott.

Nekünk pregyász, neki posztélet, tényleg nincs értelme, de nem tudom rászánni magam hogy bólintsak a megváltó aranylövésre. Úgyhogy éjjelente ölbenséta, tenyérbőlhami, oknyomozó-tényfeltáró nyüszítésvizsgálat, ima Istenemhez akit még meg sem alkottam, talán majd ha meghallgat, meghallgatom én is, milyen is akar lenni igazából.

 

 

2004. október 27., szerda

10:32

Emberek az égben, angyalok a földön, pokol a családban, mennyei túlzások nélkül állíthatom:

Jó hogy szedem magam, és hivatalosan ma véget ér a munkaköri kötöttségekkel járó nyomasztó ittlét. Úgyis jövök még és akkor már nem fog nyomasztani. Ma tanári hibát követtem el, azt mondtam, hogy aki puskázik az egyest kap, s kiderült, hogy hohóálljunkcsakmeg, olyan nincs kéremszépen 2003 óta, namajdcsak találjon rám egy véresszáju diákvezető és jövőképet sem hagy nekem, nemhogy jövőt, ilyet mondani... Amúgy jók ezek a jogok és kötelességek... Valahol valamire biztos, csak hogy nehogy szűkítsem a kört és kizárjak valaki jogosultat az ide jogosultak köréből. Az emberek sokasága amőbatestbezárt trágyalé, és ez a belső folyadék a jogok körűl megkeményedik, a kötelességeknél meg csúszós híg matériaként elszivárog. Én is ilyen volnék? Túlzás nélkül állíthatom: Sajnos igen. De majd teszünk ellene valamit. Csak előtte felveszem a pénzem amit azért az időszakért kapok amit itt töltöttem munka nélkül. Persze ha nem kapnám sírnék (jogom a pénzhez a síráshoz), de ha dolgozni kellett volna, akkor meg a szám járna (kötelességem, ugyhogy hagyjuk..).

A jogállam azoknak való, akik prekonvencionális erkölcsi szinttel rendelkeznek. Úgyis erőssebb kutya csinál amit akar, legföljebb előtte a bürokrata útvonalak vonaljegyeinek árát bedobjuk a nagy bolygóközi faszfejkasszába, amit mindenki le akar rombolni, de titokban, mikor senki sem látja, majd minden egyén szilárdít rajta valamicskét.

De minden úgy jó ahogy van! És ha szerinted ez nem jó, akkor dédelgessed magadhoz ezt a logikai indifferenciát, amíg el nem fáradsz, baszol rá, és újra minden jó lesz ahogy van.

Ezen már csak az változtat ha felelős leszek valami olyan értékért is, ami nem saját magam vagyok.

Ma a jókedvű de rossz meeshee kelt ki az ágyból. Miért élvezem!?

2004. október 22., péntek

12:39

Nos, a munkahelyem. Elmegyek, vagy eljövök, nos, valahol a kettő között teszem meg. A privát holmit ma rántom haza penen, és turkálva benne, publikálásra szánok pár fotót. Mind én vagyok, illetve voltam az exponálás pillanatában.

2004. október 20., szerda

11:06

A metró főigazgatóság mérnökeinek szavai az index tolmácsolásán keresztűl, a 4-es metróról:

"Ugyan a gépek lázadásának történelmi pillanatában a robotpilóták viselkedése még kiszámíthatatlan, de Pandula ismertetése szerint a robotvezérelt ajtók azt is képesek lesznek érzékelni, ha egy kisiskolás cezurája beszorul."

A feelsősöknek meg már a postaironja szorul be.

Ez egy vicces nyilatkozat. Szerintem.

2004. október 19., kedd

13:01

Észrevettétek, hogy mostanában az embereknek egyszerre túl kicsi és egyszerre túl nagy a biztonságérzete? És hogy mostanság mennyire elkapják az emberek ugyanazt a pillanatot és mélyen belelátnak, ugyanakkor elképesztő távolságok szakadtak közénk? A Nagy Közös Harmóniánk követi a világ szociális-gazdasági folyamatainak egészét. A duzzadó és egyre inkább összetartó, ám ugyanakkor egymástól teljesen leváló-elszakadó szekciók-csoportok-cégek-művészetek-fizetések-beosztások-országok, mint három (mindegyhány) őskontinens újbóli egymásra találása. Kommunikálunk-modellezünk. Ezáltal pont a tiszta valóság tükrözésének képességét vesztettük el. Csak a modelljét érzékeljük. Gondolkodj a kutyádban! Neki nics olyan szó, hogy ház, viszont olyan egységes neki az egész, neki a ház a kert is meg fal is meg tányér is meg az ajtó is, az élelem meg te is vagy meg a tányér is meg még a száraz kutyaeledel zsákja is. Egyben van az egész. Érzékelhető egyben minden. Csak épp elmondani nem lehet, önmagát determinmáló dolog a beszéd. De ha már olyan kurvára jól modellezünk, most csapjon oda valaki egy jó működő kommunikációs hálózatot a globalizáció által felszabdalt világrészek közé! Felelős irányítást, leosztást. Minden egyed (Én) fejlődésében megjelenik az esik szét a világ alattunk érzés, vagy ez csak lelkiállapotfüggő, netán jól érzékelem? Utópiákkal rendberakható ez az egész. Az utópia meg csak azért nem valósul meg, mert senki sem meri bevállalni a változtatást. Az utópia gyakran önmagát kioldó paradoxon, kolombusz tojása, de ott nem kellett senkinek sem a balhét elvinni. Az csak egy kibaszott tojás volt. A legnagyobb gond: Teljes értékrend-nélüliségben, konformitásba taszítva zuhanunk a sorsunkba, mert bárki, aki újít, szélsőségnek sodródik (legalábbis a tömeg szemében), és le kell törni a változtatót. Hát jobb egységesen megfulladni? Mi lenne, ha a jelenlegi fuldokló tömeg, ahol mindenki a kezét a másik fejére téve nyomja magát, a másik válla alá nyúlva fölfelé emelné a mellette levőt? A fizika törvényei szerint semmi. De tuti, hogy kiderülne: Isten él-e még, vagy feladta már régen. 

12:22

Kedves Vadász és elhanyagolt olvasók!

Akkor most kis naplózás, mindenki szomorúságára és az én örömömre. Jóideje nem írtam, igaz? Talán már abba is készültem hagyni, igaz. Ha nem is szándékosan lezárni, hanem nem leporolni, máshová gondolni, kisétálni puszi nélkül. A munkahelyemen a felmondási időmet töltöm, nem kellek négy órában. Hoztam ide valamit, amire külön céget húznak föl, én meg mehetek. Lerabolták a szellemi kapacitásom aztán szevasz. Mindegy, amugy sem sok maradásom volt. Elkezdtem tanítani, és nagyon élvezem. Voltak nálam a szerbiai barátaim, aztán befejeztem a szobám és gyönyörű lett, ennyit a félig sem intellektulis blogolásról. Tudjátok: Csak hogy meglegyen. Ja, vasárnap hódoltam az egyik kedvenc szenvedélyemnek (pr0n), leutaztam egy debreceni nővérszállóba.. legközelebb nektek is ott a helyetek!

2004. október 8., péntek

13:59

Ha már minden alapvető igényednek teret nyitottál, Maslow szerint ez alábbi vár rád. Azt hiszem, különös kegyben lehet részem; a teljes bizonytalanság idejében, igényeim nagy részét még kielégítetlenül hagyva, van lehetőségem a piramis csúcsán eltölteni naponta pár percet.

Idézetek Maslow-tól

...

 

A szükséglet kielégítésének lényege, hogy a személy azzá váljon, akivé adottságainál fogva válhat, feltéve, hogy autonóm módon választ. A választás során a személy elhárítja az önazonosságát fenyegetõ hatásokat és erõket; konzekvens módon elõnyben részesíti azokat a lehetõségeket, amelyek választása révén önmagából mintegy kibányássza a legjobb változatot.

Önmegvalósítás iránti igény:
"A zenésznek zenélnie, a mûvésznek festenie, a költõnek írnia kell, ha véglegesen boldog akar lenni. Amit az ember tud, azzá kell lennie."

Maslow, vizsgálva az önmegvalósító emberek életét - Spinoza, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Albert Einstein, Eleanor Roosevelt - képes volt arra, hogy kialakítsa az önmegvalósító ember képét.

Az önmegvalósító személyek megkülönböztetõ jellemzõit az alábbiakban összegezte:

A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tûrik a bizonytalanságot.
Olyannak fogadják el magukat és másokat, amilyenek.
Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
Természetesek és mesterkéletlenek.
Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.
Függetlenek és autonómak.
Állandóan készek az események friss látásmódjára.
Jó humorérzékük van, humorérzékük filozofikus, gondolatgazdag és nem ellenséges tartalmú.
Kreatívak, találékonyságuk friss és a gyermekéhez hasonlít.
Törõdnek az emberiség jólétével.
Mélyen átélik az élet alapélményeit, gyakran tapasztalják a természettel való egység élményét, az idõ és a tér dimenzióit.
A tevékenység folyamatát önmagáért méltányolják.
Erõs és bensõséges kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.
Objektív nézõpontból képesek az életre tekinteni.
Belsõ függetlenségüket õrzik attól a kultúrától, amelyben élnek.
Bizakodva élnek egy jóhiszemû világban.

Néhány olyan viselkedés, amelyeket Maslow az önmegvalósító élethez vezetõnek vélt:

Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással!
Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodj a biztos módszerekhez!
Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid értékelésében!
Légy õszinte, légy valódi; kerüld a színlelést és szerepjátszást!
Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerû, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével!
Vállalj felelõsséget!
Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez!"

2004. szeptember 20., hétfő

18:01

13. napja nem publikáltam. Megvan az állásom és járok suliba is. Nap mint nap itt a neten élek (faszt élek, dolgozom), és mindemellett nincs időm, hogy a blogommal, vagy bármi személyessel foglalkozzam. Most megerőszakolom a kötelezettségeimet, neszeköcsög, rést vágok a problémák membránján, ezen a homályos hólyagos halott-bőrhártyán, amin kersztül a friss élő világ is csak beteg szürke víziónak tűnik . Erre a 2 percre. Amikor gondolkodhatok, és talán gondolkodtathatok is. Nappalaim és éjjeleim sajnos munka mellett idegeskedéssel telnek, pedig nem kéne, még akkor sem ha kéne, az idegesség néha már az életem fölös kalapgörbéje, ahol ha a függőleges a baj és a vízszintes az idő, akkor ott a gondtalanság-életszakasz alapból alacsony, a probléma-gond sem szokott kiugró lenni, de a kettő között dudorodik az a kibaszott idegesség, teljesen fölöslegesen. Amúgy semmi komoly, csak most sok minden változik, sok minden dől el egyszerre, és rajtam is múlik, milyen irányba, pont ezért, és pont ezért nem kéne agyalni fölöslegesen. Talán a régi jó Egóm hiányzik, némi Önzés vagy optimistább szemlélet. Valamitől kicsit elkoptak ezek a nemrég igen hegyes tulajdonságaim. Az élet monotóniája tompít és csiszol, ami bár formál, pont az élét veszi  el sokmindennek, még a dinamikus monotónia is tompít, nem is monotónia ez, csak a gyors, feladatok utáni kullogás már folyamatosan fáraszt, de nem készít ki és ugyanakkor nem is pihentet sehol, én meg hangulatban hozzáidomultam. Az írástól még rosszabbul senki sem lett, csak jobban szoktam tőle lenni, és ha te véletlenül olvasásomtól szarabbul vagy, akkor elnézést. Ez a bejegyzés 13 nap gyümölcse. Tudom, legfeljebb pálinkának való, de már muszály volt lerázni a fáról.

2004. szeptember 7., kedd

11:42 - Láttam Krisztust

Két hete történt. Jöttem munkába, és úgy láttam Krisztusunkat, ahogy talán még soha senki. Nem vagyok hívő, csak kicsit talán istenfélő, vonz és taszít a vallás misztikuma, és ezen a határon rezgek, kb. 21 éve. A kereszténység szimbolizmusát eleve nem megfelelőnek tartom, illetve a vallás intézményét a nem szeplőtelen múltja és jelene miatt, valamint a különböző politikai, társadalmi szerepvállalásai nyomán nagyon rossznak, sőt, bűnösnek tartom (a társadalmi szerepvállalása valamivel jobb mint a politikáé, csak nincs mögötte profi marketing u.h. gázosabbnak néz ki). Ettől függetlenül a távoltartott misztikum engem is a markában tart, és nagyon konformistán viseltetek különböző kegytárgyak, jelképek, helyszínek kapcsán, determinált a tudatom a társaságukban. Gondolom, sokan vagyunk ezzel így.

Szóval egy kereszteződés, kistemplom, forgalmi dugóból szemlélve, előtte feszület. Ezt a feszületet, kérlek szépen, restaurálják. Mert hát feszületet mégsem vakolnak, vagy festenek. Pláne nem lecsapkodják brúzzal és fánglival meg simítóval összemaltarezik. Krisztus uralja a feszületet, nem fér mögé a simító. Le kell venni. Két ember. Kőművesek.

Le kell szedni Őt. Vagy őt? Vagy a szobrot? 

Imi: -Csavar tartja vagy szeg?

Atesz: -Hüjevagy Imi, csavar bazmeg, mi más!

Imi: -Bevigyük?

Atesz: - Minek, fektessed ide le. Úgyis visszatesszük.

Imi: -Na jó de tegyek alá nejlont vagy valamit?

Atesz: -Ragd már le bazmeg!

Krisztus tehát ott feküdt, a szokásos pózában, kilencven fok eltéréssel. Széttárt karokkal, kulcsolt lábbal. Arca, mely a feszületen mindig lefelé hajlik, most fekve kiváncsian a forgalmat nézi. Bőre bronzbarna. Könnyű így, bronzból van. Kezei most nem stigmások, inkább mintha nézelődés és napozás közben a testét fröcskölné vízzel (Az apró porlasztott vízszemek gyorsabb barnulást eredményeznek). Emberi. Ráadásul kínoktól mentes.  Krisztus napozik, míg kiszenvedésének helyét rendbeteszik. Kriszus lefeküdt. A világ fölállt. Krisztus lazán és mosolyogva, sok ezer év szenvedés után. A világ meg bőszen és pökhendien, tudatosan tudatlanul, 2000 év folyamatos lehetőségei (boldogságra, gondalanságra, mindenre-mindenre) után, a kínt választva. Hamarosan pozíciót cserélünk. Most még csak próbálgatjuk az új helyünket.A szimulációkon túl vagyunk, most lépünk az emuláció és a modellezés szakaszába. Sok sikert, vegyetek aszpirint, a bátrabbak kataflamot, a merészek többkarton Xanaxot és morfiumot, szükség lesz rá, illetve csak azt hiszitek, fájdalomcsillapításban, tüneti kezelésben jók vagyunk, a világ hibája nem a gonoszság vagy a rosszindulat, az a természetes része, a világ hibája a lustaság és a nemtörődömség, a világ hibája a tüneti kezelés. De így van rendjén mert minden úgy van rendjén ahogy van, illetve persze hogy nem, csak mást nem tehetünk, a dolgok rendje maga rend folyamata. Így hát Krisztus is délután már újra a megszokott helyén volt. És lehajtott fejjel sírta el magát a forgalmi dugótól.

10:44 - Magánblog

Jó régen írtam. Sok a meló. Persze írni lenne időm, mármint betűket bepötyögni, de nincs ami belendítsen, egy hangulatra sincs időm. A magánblogom pedig egyre inkább csöndes, lehet fügvénye annak, hogy kiegyensúlyozódtam az elmúlt egy hónapban. Nincs okom sírni, büszkélkedni meg nincs mivel. Barakával sem tudtunk az elmult időben időpontot egyeztetni ikerblogra. A héten mindenképp sort kellene rá keríteni.    

2004. augusztus 31., kedd

16:50 - Baraka ikerblogja: őrület

Szerinted talán az épelméjűség negáltja. Így tanították. De nem. Az épelméjűség kevertje. A hallucinációk mély foka, ahol nem mást látsz és jól értelmezed, hanem a valóságot látod és rosszul értelmezed, és ebben a világban még aktívan részt is veszel.. Mert ha nem veszel benne részt? Kettyós magaalámotyogós skizó leszel. De ha minden együtt áll, és felveszed a torz világodban reggel a cipőt.. akkor kedvesem, őrült vagy. A lényeg, hogy reagálj! Az őrült az a skizoid elme, akiben az erős ösztöni gátak átszakadnak, amik azt mondják: slow baby, slow, lebetegedtél mentálisan, inkább csak császkálj, borogass poharakat, mesélj műanyagtányéroknak, válassz láthatatlan hobbikat és partnereket... Ha a gátak átszakadnak, az evolúciós biztonsági rendszerek utolsó köréből is kipottyansz: őrült vagy. Felveszed a kapcsolatot a képben vagyok oldallal. Döntéseket hozol, talán alszol, talán dolgozol, persze mi ez alatt ölni látunk és jonatánfáról habzó szájjal brunyálni a felspannolt rendőrökre - tudom te épp dolgozol és alszol... Csak sajnos az origód elhagytad, viszonyítási alapod összegyűrődött és itt-ott átszakadt, benyomultál a határok és iránytű nélküli országba, nincs már vízum, nincs pecsét, ez az utazás nem kapható retúrjeggyel, integet a rútarcú kétfejű stewardess, visszaszáll az üres gépbe és helló viszlát szia, reggel idétlen mosollyal tea, este filmhez muszálydzseki. Az agyérelmeszesedés az igazi őrültséghez képest floridai görlorizás és Einstein gyermeke. Valahol még mindig nagyon beteg dolog, de azért teljesen rendben van. Na ma este rámfér egy fogyasztói amerikai vígjáték, legyen minnél ócskább. Ezerszer jobb mint az őrület. És ezzel a napközis kurvanagyotszóltál hasonlattal mindent elmondtam amit én az őrületről gondolok, és néha érzek.

2004. augusztus 30., hétfő

14:55 - Baraka ikerblogja - rémület

Ennek nehéz nekilátni. No, megrémülve persze nem vagyok. Mert a rémület zsibbasztó. A rémületnél pulzál a záróizom. A rémület látványos. A rémület a leglátványosabb emberi érzés, plakátra való. Az evolúciós elmélet fricskája. Mert mitől rémül meg az ember, ha nem valamitől (hogy is lehet ezt átfogóan megfogalmazni), ami árthat neki, nagymértékben. Miért a rémület, a tetszhalál nem eredményesebb? A rémület mozgással, hanggal, szagokkal jár, a menekülésnél talán csak a szánalomra játszhat. Mivégre hát, ha nem a horrorfilmgyártók kenyerének, vagy az éjszakai akadályversenyen olcsó KISZ-drogként minimálmennyiségű adrenalinbombaként, illetve  ne túlozzunk, adrenalinpetárdaként. A rémület civilizációs ártalom, multifóbia, van is belőle rendesen arachno, agora, ornito, még nekem is van egy pár lazább. Az állatok félnek, szűkölnek, esetleg támadnak, de önmagában nem rémüldöznek. A rémületet azért kaptuk, hogy a civilizáció nyújtotta tespedt és veszélytelen világban az ösztöni egyensúlyunk valamivel balancírozzuk. A rémületet keressük, tudatosan vagy tudat alatt, rémek nincsenek is, kő-kövület, rém-rémület, ám, bű, felnövünk miszifikálunk egyszerűsítünk bonyolítunk. Na, és még ez sem rémítő. Pedig akár lehetne is. Te benézel még az ágy alá lefekvés után?

2004. augusztus 27., péntek

8:07

Nyájas Olvasó!

Kedves Naplóm!

Eeeemondom, hogy ellepett a munka, és sajnos nincs időm írni ide. Most bejöttem ügyelni, és van pár együtt tölthető percünk. Baraka hátában hexensusz, ezt ő írta, nem tudom mit jelenthet, azaz sejtem mert mondja hogy miképp fáj neki, szóval ő nem nagyon van, így az ikerblog helyénmarad. Jelen héten mindig 7-8 ig bennvagyok, 5 gyökérkezelésen, és újabb sikeres, legyőzött kísértésekkel teli négynapos szétválasztócikluson vagyok túl. Jövő hét elején iratkozom vissza az iskolába, nappalira, jelen állás szerint ittmaradok 4órában de hivatalos biccentést még nem láttam. Amennyiben sokáig nem frissítek szeptembertől, ez jelentheti azt, hogy boldog munkanélküli csóró későnkelő lusta tróger Kandós lettem ismét. Sokadik utolsó évem. Jó is és rosszis és fura is, hogy tudom: ezt most befejezem. Sőt. Ezeket befejezem. Mára ennyi: finito az árazási munkálat nemzetközire, felveszem a kapcsolatot pár újsággal, összekapcsolom a grafikusunkkal őket, lenyomok pár telefont, írok egy jelentést a hétről (az eredeti munkakörömről - semmi sem valósult meg belőle, teljesen mással foglalkozom már itt, igazán visszavehetnék ezt a romboló beszámolókötelezettséget, mindig szarul érzem magam miatta, pedig ők mondták hogy azt a munkát most keményen háttérbe, mégis, beszámolni, nos azt kell...). Abszolút nincs Haiti-Péntek feelingem, nem megyek sehova, valószínűleg a hétvégém is itt töltöm benn, de nem bánom, érdekel amit csinálok. És most egészségetekre, jöhet a napi második KV.

2004. augusztus 23., hétfő

16:32

9. nap. Szétválasztok. Ma estétől holnaputánig nem lesz nehéz, megyek gyökérkezelésre. No, nem engem kezelnek, csak a fogamat. Bal alsó hatos, jobb alsó ötös. Sanyi-bácsi a doki. Remélem, beválik és lesz saját fogorvosom.. Remélem a saját urológusra még várhatok pártíz évet. Baraka ma otthon van, majd ő elmondj miért, nincs ikerblog. Szolnokon vagyok, mindjárt csak voltam. Mai flamó: tejfölös karfiolos sajtos csirke, tej, mackósajt, lájtcolla, 1 tégla camembert. Public!

2004. augusztus 19., csütörtök

13:39 - Baraka ikerblogja - Szabadság

Örök vagy sosemvolt, esetleg húsznap per év plusz ötévenként plusz egy nap vagy hogy... van fogalmam arról, mi a szabadság? Van szabadosságunk, szoktunk lustizni, tudjuk mi a börtön, szabadnap, munkaidő, láttunk bilincset és érezzük milyen végtelen réten át suhanni pucéron kutyatéj-füzérrel, mosolyogva, lecsordulva a képről a szentimentális nyálözönben... Ez a szabadság? Szabadság lehet diktatúra idején egy fecnit csúsztatni a szomszédnak ezért-felakaszthatnak titkos tervekkel? Szabadság-e szabadság alatt kinnrekedni külhonban utazási irodák által? Szabad vagy választáskor? Szabad vagy fegyházban étel- vagy munkahelyválasztáskor? A szabadság mindenki utópiája, sosem érhető el, és sosem akar igazán szabad lenni senki. Szabadnak lenni pont ez. Körbedorombolni a kötöttségeinket, dörgölőzni, kicsit odébbálni majd visszarohanni. Csak egy szűk pitvar a szabadság a szabadságtalanság rögei körül (munka, gyerek, kötelesség - bármi lehet ez a rög). Nekem ez pont elég. Kicsi vagyok én ennél szabadabbnak lenni. De ez a pitvar legyen meg. És ne legyen seháború, sevér, sediktatúra. Én akkor szabad vagyok. Már amennyire közben nem is. Azért ezen felül életem 7,2%-ban szeretnék teljesen szabad lenni, és 7,2%-ban alázattal szolgálni.. De közben pont ez kell. A szabadság egyenlő életminőség. Kábé. Ha meg nem, mindegy. Már átmentem matekszigorlaton.

Volt időm átolvasni publikálás előtt. Kispolgári világnézet. Hát, ez is kiderült, ilyenem van. Vagy ezt hazudom, hogy elaludjatok és ne vegyétek észre: épp szökni próbálok... De most is csak kergetem a szabadságot. Ostoba játék, - muti a puncid - nemmutatom - futunk nevetünk kergetőzünk jadejónekünk hatévesekleszünk... Úgysem lesz belőle semmi. Mármint ez a téma 20 perc alatt nem bukott ki belőlem teljesen. De élveztem, és bizisten mondom: Írás közben szabad voltam.

13:13 - Politika. Mi, bazmeg, ez? :)

Címet Szél Olivér adta:

 

Medgyess pite hisztije. Kár, hogy a vérgáz és a magyar politika lassan egy és ugyanaz a szinonímaszótáramban. Eleve lesújtó ez a cirkusz, nem politika, ócska bulvár ocsmány tolvajlásokkal. A politikának egy feladata van-lenne: A kultúra, a szociális igények és a gazdaság céljai külön külön pontokkal feszítik ki a társadalom háromszögét. Ezt kéne megtartania. Egy párt beállítottsága pusztán azt kellene jelentse, hogy az alátámasztás hol hangsúlyos ez alatt a sík alatt... De nem, ez nekünk nem megy. Csak Fasiszta, cionista, zsidó, liberálbolsevik lehetek, semmi más. Medgyessy Úr! Tiszteletet és becsületet csak kiérdemelni lehet! Kikövetelni nem! Addig dedós vagdalkozás a csorba homokozólapátoddal az egész játszótéri fesztiválod! És ami ebben a legrosszabb: Aki olvas,most elkönyvelt fideszesnek, MIÉPESNEK, fasisztának, szegfűégetőnek, mindennek. És lehet, nekem is megfordulna a fejemben ha ilyet olvasnék. Hogy tudtak ekkora marketinget nyomni a tolvajlás mövé, hogy egymás véleményével vagyunk elfoglalva.. Túl profi. Összeesküvéselméletem van. mindegy. A féléves mennyiség ezáltal letudva a politikai életemből.

2004. augusztus 18., szerda

16:34 - Baraka ikerblogja - cél

Pont jókor! Épp ideje volt kiírni magamból. A cél nem lehet cél, de nem is eszköz - a cél segítség. A cél checkpoint. A cél a rövidtávú jövőd inerciarendszerének origója, mutatja, hogy mínuszodból mikor fordulsz ki. A nullád hol van, amin túl kell lendülnöd. Aztán ha megvan, máris állíthatod a következő merőlegest az időtengelyedre. Szúrhatsz le előbbre is célokat, többet is, önkényesen kiveheted, elfelejtheted őket. De legyenek! A célok törik meg a céltalan élet letargiáját és nem elaprózza az életet - összetartja egy egésszé. Szerintem generációs probléma a korosztályom (és az én volt vagy reméljük nem visszatérő) céltalanságom. Újra itt van mikiegér, retrózik nekünk (talán csak a divat az egyetlen cél manapság), bele kéne fújjon a piros hüvelykújjába, hogy tarkónbassza a sok tévelygőt, nem öncéluan, hanem Tecéluan, Éncélúan! A cél lehet pont és vonal és terület és objektum is, minden dimenzióban alkothatsz magadnak! Ne az életednek legyen célja! Neked legyenek céljaid! Legyen például hogy a következő bejegyzésem is elolvasod! Én meg írok, nekem ez a célom! Van egy közös célunk! El ne baszd! :)) Bocs Baraka, fáradt vagyok. És fogorvoshoz is megyek. Célom az egészség. Mára legalábbis.

2004. augusztus 17., kedd

16:41

Kopogás

 

Ököllel dörömbölni

újbeggyel dorombolni

ajtóstul berombolni

Postásként legombolni

 

Közeledni félve-fázva

idegesen, csúszva-mászva

boldog arcot látni várva

égbe tárva, görcsre zárva

 

16:21 - Baraka ikerblogja - memória

Na erről keressek valamit a memóriámban.. Out of memory. Most vagy sokat akarok mondani róla és felakad a kijárati keresztmetszeten, vagy beljebb van szorulásom.. a memóriámban.Adatsín, demultiplexer,cím,r-s, ümmm JFET, ezek csak halvány kocsonyásszélű foltok, amik egybe érnek. Ennyi maradt a memóriámban a memóriákból. Ha elkezdek gondolkodni rajta, kristályosodik, de elhagyom magam, és újra, mint pompom picúr fején (bepisált éjjel vagy csak a víz ömlött az ágya alá - sose tudtam eldönteni - na, erre meg emlékszem), alaktalanná válik minden információ. A gépek memóriája irdatlan kicsi kapacitású az enyémhezt képest, mégis sokkalta pontosabb és objektívebb, kiszámíthatóbb. A fejemben öntörvényű, akaratomtól független hierarchia szortíroz nagyít, torzít, kicsinyít, viszont mindent befogad. Mennyiség vagy minőség? Mi a hasznosabb egy számítógép vagy egy ember? Egyértelműen meghatározhatatlan. Mind a két kérdés esetében is. Illetve se.

2004. augusztus 16., hétfő

18:57

bocs ha nem szép amit írok. Aakkor is kell publikálni, ha épp nem tenném meg. Ettől iker. A kígyonyomot ecsesztem, de marad. Hallom, ahogy apám anyám felé intve ezt mondja: Csúnya, de a mienk. :)

18:43 - Baraka ikerblogja - kígyónyom.

Furcsa jelenség, homokba horzsolva. Dombbá porlasztott dűnéken tekergőző moebius-szalag. Az álnok, a gyarló, a kerítő kétszínű lábnyoma. Sehonnan vezet sehova, talán csak egyik búvóhelyből a másikba. Múló nyom az első homokot szóró szélig. Sokan húznak maguk után ilyet közülünk is. A nyom nélküli, szemlesütött emberek. Szélkakas gerincük a padlón imbolyog lábtól lábig, amikor épp muszály, de asztal alatt, akták között megbújva nekik a legfinomabb. Persze van ahol urak ők, pont úgy ahogy a felszínen szolgák. Alsó és Felső szint között forgatják epés arcukat, hunyorova-félmosollyal, pontatlan alázat-utánzattal. Kígyók - pont amilyen nyomot hagynak. Kényelmetlen a szemnek, de hamar múló jelenés. 

17:16 - baraka ikerblogja - külváros (10 perces időlimittel)

Külváros. Kávéházak és kopott villamosok, az úttesten még nincs foci, de a járdán már lehet rugni a bőrt, hisz ritkák az autók, no nem annyira hogy megcsodáljuk őket, de ösztönösen egy pillantást kapnak, hátha ismerős ül benne.. Külváros. A központi zsongás halk csápjai itt-ott benyúlnak, de erőtlenűl, a nyugalom tartja a területét. Külváros. A sár itt már nem is olyan bosszantó, a hús tisztább, a köszönés érthetőbb. Külváros. Jobb kilépni itt kapukon, jobb leülni padokon, könnyebb mosolyogni, könnyebb emberekre nézni. Külváros - ahol a központtól távolabb esik a lényeg.

2004. augusztus 13., péntek

16:46 - Baraka ikerblogja - ikerblog

Iker-blog  -- gol-breki. Célba talált béka. Nem növény de zöld, nem ember pedig baszik. Oda-vissza gondolatok hangsúlyeltolódással. Az ikerblog olyan blog, ahol két elme egymást lenyomva támogatják egymást a gondolatok között, elismerést adva, betekintést segítve más gondolkodók világába. Az ikerblog intellektuális maszturbálás úgy, hogy közben a másikat nézzük. Magyarán: van egy közös témánk, egy időben kezdünk róla írni, publikálunk, elolvassuk a magunkét majd a másikét is. Elemzünk, mosolygunk és gondolkodunk. Haszontalan és hasznos szórakozás. Új divat-teremtő képzelgések és őrült szókapcsolatkereső körömrágások spiráljátéka. Falon függő libikóka gravitáció nélkül. Értelme nem sok van, mégis roppant érdekes. Légy ti is az olvasónk! 

16:29 - Baraka ikerblogja - óramutató

Roppantmód érdekes. Egy funkcionálisan egydimenziós tárgy két dimenzióban forogva a negyedik dimenzióról ad információt. Soha semmi kiszámíthatatlant, soha semmi megütközőt nem művel, mégis nap mint nap többször nézzük, félünk tőle, várjuk, noszogatjuk, lassításért imádkozunk. Az ember szépérzékének induktív oldala. A kiszámíthatóság, egyszerűség és letisztultság gyönyöre, az Élet Informátora minimáldesign rudacska, esetleg foszfor rajta, vagy apró lukacska. Talán kettyós tagbaszakadt technós, monoton sehovasemtartó, üveglencse alatt klausztrofób idegbeteg tik-tak. És mégis, jó neki bent, a teljes tudatlanság és a mindentudás összegyűrt két szalvétájának redői között, mikkel Isten a zsíros száját - a teremtés utáni magányos vacsoráján - megtörölte.

15:58 - Baraka ikerblogja - visszaváltható palack

Visszaváltható palackot az emberek három okból vesznek. Környezetvédelem. Visszaváltásból fakadó pénzügyi fellendülés. Ez akad a kezébe. Észrevettétek, hogy mások házibulijába egy fokkal kényelmetlenebb visszaválthatós palackot vinni? Mennyire számalmas, hogy tudván, csak a palack tartalmáért jár elismerés, a haszon egy része viszont a vendéglátónál marad, az ember nem szívesen védi így a környezetet. Folytonos vita az emberek között, hogy az önzetlenség, ajándékozás, viszonzást nem váró tettek csupán nárcizmus, lekötelezés és haszonlesés, és oda vissza megy a vélemények ütköztetése, hogy ez igaz-e, vagy lényeges-e az, hogy igaz-e. A visszaváltós palack közelebb visz a válaszhoz.

 És vajon meddig hagyják visszaváltani a palackot, azaz visszaengedni a boltokba? Vajon mikor kopik el úgy, törik meg a fénye, lesz olyan mocskos, hogy véglek kivonják a forgalomból? Egy ideig újra kikerül a polcra, de egyre több sérüléssel. És új gazdához vándorol, aki bánik vele, vagy így vagy úgy, talán az utolsó vissza se váltja. Virágot locsol vele, vagy benzint tárol a Trabant groteszk csomagtartójában. Legyünk mindannyian visszaválthatós palackok. Ne egyszer használatosak! Éljünk túl! Kapcsolatainkban kímélhetnek vagy gyalázhatnak minket. Mikor újra a polcra kerülsz a húspiacon, tisztulás után, figyelj jól. Csak annak adj a testedből és tartalmadból, aki vigyáz majd rád.

Amúgy meg mindegy hogy visszaváltós vagy sem. Akik elkötelezett hívei egyiknek vagy másiknak, ezekkel a proli szárallűrökkel csak a saját életüket nehezítik meg, mint a haver, aki csak Zippóval gyújt rá. Csak saját Zippóval. Uu. A stílus fontos.. ez nem.

9:13 - Idei sziget szumma zárás

Csak három nap. Objektív lencsék összetörve, és szubjektivemet is egyéb filterek torzítják-javítják tovább. Kásás homály a hömpölygő tömegről, arcok, akik mögött látom az embert. Sok szépet éltem meg már kinn eddig is, de ha eddig pucoltam csak a szigeti világegyetemet, egy-egy rétegét vizsgálva, most az ereimbe tömködtem nyersen és földesen.Nem gondolnám hogy helyes az út, amit kinn bejártam. Delirium tremenseket váltogató tompa-boldog sörözések, melyek mint lélegzetvétel felhoztak a napra, aztán izomból újra le a mélybe... Közvetve és közvetlenűl veszélyeztetve magamat, összemosni jint és jangot, vagy inkább alájukmerülni. Megérte? Ha okos vagyok, igen. Ha buta, nem. Van miből táplálkozni. Sziget akta lezárva.

8:31 - Magamnak

 

Gyorsban, hogy ez is meglegyen. Mult hét péntek: elhagytam a tárcámat s az irataimat. Zsíí jött hozzám. Szép este s éjjel. Másnap sziget, berugás (ital: sör), utálkozás, haza, minibalhé egy megbántott lány és agy nemtudommostmivanrészeg fiú közreműködésével. Vasárnap pihi és nememléxem. Hétfőn kitévedtem. Reggel 8ig buli, leginkább Judóval, szép volt ez is. Hétfő, nincs munka. Nem bírok bemenni. Ital: Vocó, sör. Este. (Végig Uittánál laktam ez idő alatt) Krisztián: Menjünk ki ma is. Ital : Gintonic. Kimegyünk bekúrunk. Társ: volt asszony syl saint, vacsora, érzéki csalódás vásárlás, térden felszolgált boroskólák után elvitt Judithoz (ital ginen kívül sör, VBK). Reggel. Nem bírok bemenni. Telefon: Y-baby. Utazz le hozzám, szarul vagyok. Jön. Közös éjszaka, pr0n. Reggel. Y haza, én munkahelyre. -Kirugtatok? -Nem. -Ok kösz bocs. Ez is megvolt. No, de ezt ne olvassátok el :) Ez csak hogy visszanézhessem a dolgaimat.

2004. augusztus 12., csütörtök

17:26

Aki bedob egy témát a kérdezőgépbe, azt holnap barakával kiblogoljuk. Egymás mellett ülünk és egymés mellett is gondolkodunk. Mi élvezzük. Remélem pár erre tévedt szintén. Pá.

17:21 - Baraka ikerblogja - könnyűfémszerkezet

Könnyűfémszerkezetről könnyebb írni, mint a nehézfémszerkezetről. Ez kétségtelen. Az írás folyamatos alkotás. Az embriókhoz hasonló. Születik egy érzés által, és ösztönből fejlődik. Lehet hogy elvetél, lehet hogy papírkosárba kerül. Ösztönös - ez alatt értem, hogy olyan apró és olyan sok szabálya van, hogy nem érdemes modellezni, mert bonyolultabb lenne, mint az eredeti. Az ember csak szellemben alkothat nagyot. A házak építése, tervek alapján, lépésről lépésre, krómcsontvázakra izzadó emberek betonlemezeket köpködnek fel és ugyanakkor le, festenek, átadnak... Isten csúfolkodik - Nini az ember, Nini hogy alkot, Muhaha! Képtelenek vagyunk tárgyi dolgokat modellezés nélkül megépíteni. Csak a szellemi erőt hozhattuk ki a paradicsomból. Minden, nem szellemi tevékenység időben és térben determinál bennünket, vázszerkezeten lépkedve kell végigszerencsétlenkednünk minden fizikai síkra vetített alkotófolyamatot. És büszkék vagyunk rá, hogy tudunk szarból várat. Granulátum.

16:51 - Baraka ikerblogja - Olvasás

Nehéz az olvasásról írni. Rekurziót kibogozni. Az irodalom statikus művészet, alkotás után állandó és hozzáférhető. Az olvasás időben megszakítható évezeti értékének vesztése nélkül, és ez különös. A zenében gyűlölném a megszakítást. A zenének akkor és ott kell lecsengnie. Pedig emlékeim szerint ugyanolyan érzések közvetítésére mindkét út alkalmas. Az álló Énem és a mozgó Énem érinti meg az egyik és a másik. Csak én nem tudom szétválasztani saját magamat. Sajnos számomra az irodalomból mint szeretkezésből olcsó iskolapadi petting vált. Nehéz művészeti ág. A legnehezebben élvezhető. Tudjátok miért? Mert olvasni mindig kell, muszályból, munkából, automatikus kényszerből a buszok ablakán.. Nem csoda hogy sok ember elpártolt.. Túl sok olyat olvasunk, ami kedvünket veszi attól, hogy élvezzük. Az 1984 című könyv azért olyan sötét, mert ott minden hangok és képek útján terjedt. Nem is hallgatott senki zenét, nem is volt senki szép. A társadalom az olvasás-írást választotta információ közlésre, és ezzel lerántotta a kultúra asztaláról, és koszos - ám kétségkívül praktikus- szertárpolcra rakta át az olvasás könyvét. Minden könyvet. Pajtások! Olvasni jó! Csak legyen nálatok egy kurva magnó.

Valamikor én imádtam olvasni. Talán most is imádnék. Ha akarnék.    

2004. augusztus 9., hétfő

10:59

Van kinn valami a szigeten, amiről beszélnünk kell. Az afrika színpadnál éreztem a fókuszát, de mindenhol jelenlévő *valami* odakinn. Sajnos nem olyan erős, mint '94ben, de élő dolog a mai napig is. Ez pedig A Normális Emberi Élet Nyomai. Tiszelet, megbecsülés, elfogadás, kíváncsiság és felvállalás képlékeny szimbiózisa, ami a vadidegen emberek közé is finoman látható szociális hálót karcol. Nem vagy egyedül, nem vagy idegen. Érzed hogy nyitva vannak az ajtók. Nem, nem teljesen, nem parttalan ringyólkodás és dagályos vendégszeretet jeleként sarkig kitárva, hanem érzed hogy nincs retesz, és a félig nyitott ajtón az élet hangjai szűrődnek ki.. menj ki és éld meg magad. Éld meg Őket. Annyira finom ahogy mindenki tompán vibrál kinn.. Hajrá!

10:28

Voltam a szigeten is, Gigivel, szép is lehetett volna (illetve szebb, mert szép volt), ha tudjuk kitől mit miért várunk el, de nem ,mert csak figyelt és rendszerezett, én meg ad-hoc ösztönből mozdultam erre-arra és elcsúsztunk egymásról. Tudom hogy ő is meglibbent, tudom, mert előtte pénteken csodás volt minden. Házikó nagyon szurkolt. Mindegy, gyerekek! Szép volt az egész! Ma meg újra megyek ki,  moravicai barátaim lépnek fel, muszáj lesz ottlegyek. :) ÉS még szeretnék is ottlenni, szoval nincs más út csak a kiút.

10:11 - Zsí

Nos (kösz a szót, Marci, ideillik), hát van még akinek sikerült egy nap alatt is. Az ember nevetséges érzelmi vértezettel rendelkezik, ami csak azok ellen jó, akik amúgy is lepattannak a bőrödről. Simán belémnyúlt a Lány a varázspálcával, és felcsavarta rá a lelkem. Kiemelte, majd letette elém a földre. Ittmarad. És most is hiszi, hogy nem adok neki igazat. Abban, hogy 200 km van közöttünk és így ezt nem lehet. Én ezt tudom, de máshogy érzem. Azt hiszi, hogy azért nyegtetem, hogy sokazor nemet kelljen mondania, és így én elkönyvelhessem magam szerencsétlen figurának, akit kitettek még mielőtt bejöhetett volna. NEEM, Zsíí, neeem! Csak annyira jó volt veled, hogy behorpasztottad a lelkem, egyszerre kívánt a testem és a szívem, és én másznék beljebb a kútba, és ha a fenekéig nem is (de tudod mit? addig is!), azért én még szívesen rohangálnék az első gyűrűn, veled kergetőzve, értelmetlenül, a viág végétől három és fél percnyi távolságban.

2004. augusztus 5., csütörtök

16:31

Szivárványszagú rőzsefelhő. Eltűntek a normák. Kicsik a hajók és nagyok a  vitorlák. -Átjössz most ide? -De hova és hányra? Senki sem hasonlít, se fiúra se lányra. Egészséges ember élhet boldogan egy beteg világban? Már könnyebben elbeszélek bárki mellett mint elmegyek akárki mellett, és ezzel ti is így vagytok. Mindenki fogjon egy zsákot, tegye bele azt az öt dolgot amije van (amilye tényleg van, amit ural, ami kell), és költözzön odébb 1 házzal. Lássuk egymást meg végre. Szemeket fel, szemetet le.

13:19

Jól besöröztünk tegnap! Cégnél, útközben, szigetbejáratnál, geronimoban. Ma nehéz volt ébredni. Forogtam rendesen, meg nyakaltam a vizet. A tegnapi gúnyámban vagyok, mert haza ám nem jutottam. Holnap találkozom Gigivel, együtt megyünk ki a szigetre! Nagyon várom már, kedveslány Ő is, csak néha kissé furcsa, néha meg nagyon. Aki tudja, énekelje velem. Tegnap háááánytam! Tegnapelőőtt hááánytam! Ma is fogok háányni! Mindentleokááádniii!!! Ez is megvolt. Szotyi.

2004. augusztus 4., szerda

16:13

Na, lépek beszélni arról hogy hogyan iszom én a sört az Európai Ujjnyijóban! Egy reklámügynökséghez, ezért pedig sört kapok! Vérzsír! Nah, pá babák! 

2004. augusztus 3., kedd

19:19

többinteggy hónapja weblogger vagyok. Kéne egy számláló. Naja. Valaki tud, kérem szóljon.

10:29

Uitta írta, hogy rajzoljak fát, és kiértékeli. Elküldtem neki ezt. De sajna azt mondta, hogy nem besorolható, meg semmi sem egyértelmű. Uu. Cés vagyok :)

10:19 - Nyugtató

Mondtam Uittának is. Csak a Chili. Csak az nyugtat. É mostanában csakis a by the way.

A három legvarianikusabb szám pedig: tear, minor thing, i could die for you.

Kb 5 éve nem éreztem akkora vágyat, hogy szigetlakó legyek, elsejétől utolsódikáig, sátorban vagy kocsmában, sör lóg végig a számból, de nem, mert idén nem lehet. Lehet hogy azért hiányzik szigetelés, mert kinn lesz Ő (igen a bejegyzéseim fő fókusza, K.A.T.I.), de nem hinném. Jövőre kimegyek. Iden meg hétvégére kilépek talán. És orrbaszájba jólesz nekem, sőt, annak is, aki velem jön :)

 

2004. augusztus 2., hétfő

12:43

Megint megy a munka, bár mocskos, de ha a ember gyorsan körgeti, alig lesz a keze foltos.Gyekekek, ganajgalacsint gyorsan toljatok, csak úgy szabad, dühből és lendületből, egyrészt hogy motivált legyél, másrészt hogy hamar elkerüljön utadból. Tudom, nehéz. Tudom, az után is nehéz, hogy van már tapasztalatod. Vegyél erőt, gurítsad.

Más: Minden más :) Már beszéltünk is telefonon, teljesen lenyűgöz ahogy lenyűgöz. Mosolyog, kacag, ébred, durcásan vidám és kedvesen félős, könnyedén komoly és lazán feszeng, nem komolytalan, nem szilárd, nem folyik, ellenkezik és gondolkozik, a démonjaival hadakozik. Sok sikert fénylány!

11:05

Ezt Uittának küldtem, mert őneki tudnia kell hogy én hogy-smint, de blognak való, úgyhogy kirakom.

...Látom hogy ez egy bevehető vár, és mindenhol andalúz márvány borítja és csiszolt zafírkő van a bálteremben, és nincsenek lőrések sem, helyettük hatalmas ablakok, padlótól menyezetig, és éles metsző kéknek tetsző angolpázsit, Bose hangrendszerből szól a U2 és mezitláb ölelkezve sétálunk le a hatalmas ébenfa asztalhoz piritóst narancslevet és lágytojást reggelizni, hófehér nadrágban, rajtam len ing, rajta top, minden tiszta, friss és sosem múlik el a reggeli, örökre reggelizünk. Nem beszélünk. Nincs miről. De nem azért. Hanem mert minden tökéletes. Érintünk - mosolygunk - lélegzünk. Friss lágytojás-szagú óvatos szájrapuszi. Ennyivel beszélünk a piritós fölött.

Van a szarszerelem meg a szépszerelem. Ebből utóbbi lehet.

10:03

Csövi. Hétvége. Péntek. Leutaztam Szabadi-Sóstóra. A régi táborba, ahol mindig jó. Akárcsak most is. Transzparenssel vártak a gyerekek, amit mindenki aláírt. Első lúdbőr. Szuper strandnap, este Hárival Szabadifürdőn dumáltunk, nagyon jól estt, mondott egy vicces történetet, de soha nem mondhatom el senkinek :). Vasárnap reggel hattalmas lúdbőr -> a régi ébresztőzene volt ismét, amire gyerekként ébredtem állandóan, kiugrottam az alakulótérre, hogy jobban hallhassam és elmaszatoltam 4-5 könycseppet, néztem a meredő alkarszőröket, és bután álltam az emlékek dömpingjét, ami akkora volt, hogy egy értelmes képet nem tudtam kihámozni belőle. Aztán 8.58 vonat - pest - haza- KATA. Katával 3kor az állatkert előtt taliztunk. Késtem 3 percet, viszont vittem hideg üdítőt. Meg csúszkát. Nem mentünk állatokat nézni, viszont annál inkább be a ligetbe. Elkeztünk sörözni, aztán vidámpark, luppingsztár és brékdenc, aztán még 1 sátor zenászekkel, sör, tánc, aztán haza. Valamitől nagyon jó volt, valamitől meg nem annyira. Sosem volt olyan, hogy gyakorlatilag egy idegen lány, aki tetszik, találkozzunk, és egy pillanatig se legyek zavarban, ne legyen kellemetlen, namileszakövetkezőmondat, ilyesmik. Ebből a szempontból patent volt. A bennem lakozó nemiség és párkapcsoatra való igény viszont abszolút nem került előtérbe, bár beszélgettünk ilyesféle dolgokról. A búcsú közepes gáz, kicsit világharag, kicsit butántroliutánnézés, aztán indulás - már erőm sem volt hatamenni, Tídzsénéll aludtam, onnan jöttem be ma a dolgozóba. Ez ennyi volt, bocs az ásításaitokert, ez a bejegyzés magamnak készült. Pusza.

 

2004. július 29., csütörtök

16:09

Ezt hívják egészséges munkanapnak. Mennek a dolgok, a mutatók,a gazdasgi és az óra fej fej mellett. egyik lépteti a másikat. Dolgozni jó, ma legalábbis az volt. Tegnap is. Holnap Szolnok, sajna egyedül megyek és jövök. De legalább István lent lesz. Rég láttam a hazai pályát élvező kollégákat. Idegen leszek ott. Egyedül vagyok itt. Micsoda szociális hálózat.. Na jó, egyedül nem vagyok, hisz itt van Oli, néha Zoli, István meg a lányok, de a kolléjgjom óta ez nagyon ritkásnak tűnik. Na csók, úgy látom ma is csak azért írtam, hogy legyen nyom. Tegnap a mai is kijött. Hát szorri, hogy azt a keveset is el kell osztani :)  

2004. július 28., szerda

16:35

Végre elindult Trágyahordó Szent Mihály szekere, és mostmár azt is tudom, hova kell a lovak közé csapni, és már sejtem hogy kell szarból várat, tehát a rom-ami-körülölelt formát öltött, és van már fény is, ha nem is konkrét, de átsejlik, és van már remény, ha nem is megvalósításra, de annak általam érzett kompetenciájára biztosan. A hatalmas gond már csak nagy, ha hozányúlunk, és közepes, ha hiszünk a megoldhatóságában. Fél út, konkrét tettek nélkül. Csak ennyi. De miért nem indul el mégis az ember olyan gyakran? Egyértelmű lehetőségek előtt egyértelműen megállunk, aztán szemlesütve elmegyünk mellette... Talán már hittem, hogy minden út jó, amit választunk, mert a másik nem is létezik már a választás után, de ez csak logikailag korrekt (így is csak némi-némi paradoxon-maradékkal), és különben is... a logika szülöttei csak bizonyítás után kaphatnak értelmet, nekem meg olyan dolgokra van szükségem, amelyek bizonygatás nélkül is igazak és szépek - létre jogosultak. Logika-Érzelem -- Ma alulmaradt a világegyetem a füvészkerttel szemben.